Blog

Kultúraváltás küszöbén

Az erőszak, az agresszió és zaklatás olyan szavak melyekre általában vagy felkapjuk a fejünket, vagy nem akarjuk meghallani. Nehéz téma, de jelen van a valóságunkban, a mindennapjainkban. Sokszor láthatatlanul. Az élet eme valóságát illetően a sport is érzékenyített terület, hiszen itt hatványozottabb az erők mozgása, feszülése. A fizikai határok feszegetése, a lelki nyomás, a mentális terhelés az edzőket, sportolókat és a szülőket is egyaránt próbára teszik. Hol húzódnak a határok a lelki, fizikai, szexuális bántalmazás vagy az akár ártatlannak tűnő beszólások és a megengedhető viselkedés között?
Kultúraváltás küszöbén állunk, a zaklatásmentes sport ma már társadalmi igény. Amikor a legféltettebb kincsünket, gyermekünket egy szövetségre, egyesületre, edzőre bízzuk jogos elvárásunk, hogy biztonságban tudjuk őt.

Sok kis sziget van már a világon és hazánkban is egyre több, ahol évtizedek óta sokak dolgoznak azon, hogy nemesítsék az embert lelkén és értelmén keresztül. Azonban a még ma is sokszor tabunak számító erőszak, zaklatás, agresszió kórtörténete labirintusba vezet. Az emberi békétlenség a téves kulturális önazonosságok olyan mintákat hordoztak és adtak át a történelem során, melyek idővel mindinkább rombolóvá váltak egyénre és társadalomra nézve egyaránt.

Véletlennek tűnő találkozások nem véletlenül

Úgy hozta az élet, hogy mi is kis szigetet képezve ültünk le hárman 2021. március 3-án beszélgetni a zaklatásmentes sportról: 

Dr. Sebestyén Andrea jogászként azon dolgozik, hogy tanácsadással, szemlélet-, és attitűd formálás segítségével a téma társadalmi szinten is közelibbé és kezelhetővé váljon. Zászlajára a zaklatásmentes címet tűzte.

Hollósi Szabolcs mentáltrénerként vállalt részt abban, hogy az egyéni szintről társadalmi szintre emelkedhessen ez a ma még tabunak számító téma. Szeretné, hogy a magyar sport előbbre lépjen az emberi kapcsolatok kezelésében, az emberekkel való jobb bánásmódban. Főként abban, hogy a romboló minták megváltozzanak. 

Trombitásné Zádeczki Ildikó sakkedzőként és metoosegítő mentorként a hétköznapi gyakorlatban már eszközölt, jól működő mintákat gyűjti és rendszerezi, hogy amint igény mutatkozik a változásra, változtatásra, készen álljunk azokkal a sémákkal, melyek mentén biztonsággal lehet haladni edzőnek és sportolónak egyaránt.

Nem szeretem kérdések
 

Téged zaklattak már életedben, vagy éltél már meg diszkriminációt valaha? Esetleg tanúja voltál erőszakos magatartásnak, talán még elszenvedője is? Ha nem, gondolj bele most egy pillanatra! Tudnád, hogy mit kell tenned, hová kell fordulnod egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben? Akár rólad van szó, akár a gyermekedről, nem olyan egyszerű!

Kis jogi diskurzus

Mindent lefedő definíció után kutatva nincs könnyű dolgunk, hiszen mindig ügyelnünk kell arra, hogy ne csupán részeket ragadjunk ki, és ez alapján ítélkezzünk, hanem tekintsünk komplexen ezekre az esetekre, illetve várjuk be az összes bizonyítékot.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvényben (2003. évi CXXV.) találunk egy zaklatás fogalmat, ami egy alap jogi kategória a témában, ami azt mondja ki, ha valaki körül saját megélése szerint megszégyenítő, megfélemlítő, megalázó, támadó környezet alakul ki, akkor őt zaklatjuk. Ez a törvény alapján hátrányos megkülönböztetésnek számít (fel vannak sorolva azok a tulajdonságok, amik alapul szolgálhatnak a különbségtételre; pl. a nem, a családi állapot, a fogyatékkal való együttélés) és mindig emberi méltóságot sértő magatartás. 

A jogban az emberi méltóság tiszteletének megkövetelése nem csupán a diszkriminációs sérelmek ellen véd, ez az egész jogrendszert átható alapelv. A jog igyekszik lekövetni a valós életben tapasztalt sérelmeket. Vannak különböző közbeszédben használt kategóriák, mint például a mobbing (gyakran ismétlődő pszichológiai terror), a bullying (hosszab időn át tartó szándékos és tudatos bántalmazó cselekvéssor, melyben a viszonyok kiegyenlítetlenek), testi/lelki abúzus (visszaélés), amik a jogi nyelvezetben nem pontosan így jelennek meg. 

A „Munka törvénykönyve” esetén joggal való visszaélésről, rendeltetésellenes joggyakorlásról beszélünk, ha nincs kifejezett indoka, oka a másikkal való tiszteletlen, degradáló, ellehetetlenítő magatartásnak. A polgári törvénykönyvben a személyiségi jogok védelme körben gondolkodhatunk (ami külön a munka világában is értelmezendő). Már bűncselekmény kategóriába sorolható a becsületsértés, rágalmazás, a szexuális erőszak vagy kényszerítés. 

A gyakorlatban az eset összes körülménye, a rendelkezésre álló összes bizonyíték alapján tudjuk eldönteni, hogy mi lehet majd az alkalmazandó jogszabály és jogszabályhely. Persze az is döntő, hogy az élet mely szférájában történik. Kifejezetten a sport világára vonatkoztatva nincs külön kategória, ezért ez beivódik az egyéb kategóriákba. A jogi eljárások kapcsán el kell mondani, hogy a látencia nagyon nagy, ennek következtében kevés a jogi útra terelt ügy; a gyakorlat meglehetősen kiforratlan. A félelmek és az eljárásokba vetett bizalom alacsony foka miatt legtöbb sérelem, trauma nem is kerül napvilágra. 

Az előrelépésben fontos lenne, hogy mindenki saját maga képes legyen a határait kijelölni és adott esetben védeni és erről kommunikálni. Már kicsi korban szükséges ezzel foglalkozni, mert az a tapasztalat, hogy önismeret és önbecsülés hiányában, sok esetben a felnőttek még a szükségleteiket sem tudják megnevezni.

A trauma lélektana miatt az áldozatoktól nem lehet elvárni, hogy kiálljanak magukért, mert hiszen, ha erre képesek volnának, akkor nem válnának áldozattá. Akik ezt nem értik; könnyen válhatnak áldozathibáztatóvá.

Látható, hogy a sport területén is komoly felelősség hárul mind az edzőket irányító vezetőkre, mind a gyerekeket vezető oktatókra, edzőkre, ezért sürgető, hogy induljon egy párbeszéd. Ezáltal egyrészt tágabb kontextusba kerülhet, másrészt pedig közelebb is kerülhet a téma azokhoz, akiknek mindez nemcsak felelősségük, hanem hivatásbéli kötelességük is!
Természetesen az lenne a célunk, hogy ne a jogkövetkezményektől való félelem miatt foglalkozzanak ezzel az irányításért felelősök, hanem hogy a közösségek alapvető igénye legyen, hogy a tagjai ne kerüljenek megalázott, megszégyenített helyzetbe. A sportolókat összetartó közösség számára a tiszta átlátható keret, a garantáltan zaklatásmentes közeg legyen egy hívogató érték.

A végletek közötti valóság kérdőjelei

Vannak kiváló edzőink, de sajnos akadnak még olyan esetek is nagy számmal, ahol egy edző azért használ romboló sémát, mert még senki nem mondta el neki, hogy neki nem azt kell folytatni, amit adott esetben megfelelő minták hiányában nála alkalmaztak egykori sportolóként.
Oktatóként, edzőként igazán jó munkát akkor végzünk, ha a kiemelkedő eredmények mellett a sportoló élete későbbi szakaszában is egységben tud maradni önmagával és harmóniában a világgal. 
Vannak erre igazán jó magyar példák is, mint Polgár Judit, Egerszegi Krisztina vagy az ifjabb nemzedékből Szilágyi Áron, csak hogy néhányat említsünk.
Nálatok tiszta a kép ezügyben? Biztos vagy abban, hogy zaklatásmentes a közeg ahol edzősködsz, vagy sportolsz? Ha ezen eddig még nem gondolkodtál el, itt az ideje számot vetni! Akár bizonytalanságot észlelsz, vagy csak szűrni szeretnéd a közeget, tudd, hogy mi már készen állunk!

Hogyan érdemes elindulni?

Mindezt több lépcsőben lehet elvégezni:

• Első lépcső a terület fontosságának tudatosítása, melyben segíthetnek az írásban lefektetett dolgok (pl. etikai kódexben). Az újonnan érkezők már a belépéskor ismerhessék meg a minimum sztenderdeket. A zaklatasmentes.hu már most képes ehhez professzionális hátteret biztosítani. 
• Vezetők, edzők, sportolók, szülők számára csoportos és egyéni fejlesztő munka. Ez az előadások és workshopok formájában megvalósuló ismeretterjesztés kicsúcsosodhat az érzelmi intelligencia fejlesztésében és az erőszakmentes kommunikáció tanításában. A sportsdiscourses.com kiváló szakemberei biztosítani tudják ennek szakmai hátterét.
• Az edzőképzésben szükséges egy didaktikus formába öntött követelmény a jövő edzői számára. Ehhez már egy magasabb szintű diskurzus szükséges. 
• Az utánpótlás sportnak gondoskodnia kell arról, hogy már a tömegsportban és az oktatási intézmények keretei között működő sporttevékenységek során biztosítva legyen a gyerekek és a felnőttek felkészítése, felvilágosítása. Mindezt a kultúraváltás elengedhetetlen feltételének gondoljuk.

A sport egy oázis, az edző egy támasz, ezért a sportkluboknak óriási a felelőssége, milyen módon nyújtanak pszichológiai és fizikai biztonságot, hiszen a vezetők alakítják a kultúrát!

 „Vezesd őket, utat ne tévessz,
s magadhoz mindig hű maradj!
Mert élen állsz, és messze látszol
sose feledd: Példa vagy!”
(Nagy László)

A cikket szerkesztette Trombitásné Zádeczki Ildikó sakkedző és metoosegítő a „Sportdiskurzusok” YouTube sorozat „Zaklatásmentes sport” c. epizódja alapján